Norman Stone (1941-2019)

Az 1980-as évek végén Londonban találkoztam először Norman Stone-nal, aki akkoriban Oxfordból járt be, előadásokat tartott a Brit-Magyar Baráti Társaságban, a kommunizmus összeomlásáról, a valószínűsíthető rendszerváltozásokról. Az előadások mindig rendkívül szórakozatóak voltak. Bár provokáltak, de sohasem voltak esetlenek, és mindig megfűszerezte azokat szellemes anekdotákkal és megjegyzésekkel. Utána gyakran sor került a helyi ivóban egy-két (vagy három…) italra, aztán Charo-val, spanyol feleségemmel elvittük a Marble Arch-ig, ahonnan egy késői busszal visszatérhetett Oxfordba. Akkoriban Norman nemcsak a modern történelem professzora volt Oxfordban, Margaret Thatcher tanácsadója európai ügyekben, Thatcher alkalmi beszédírója, de médiasztár is volt, aki rendszeresen publikált országos lapokban és szerepelt a televízióban is. Mivel számos nyelven beszélt folyékonyan, média szereplései nem korlátozódtak az Egyesült Királyságra. Helyettes társelnöke volt – édesapámmal. Odescalchi Pállal – a Transylvania Direct-nek, amely könyvekkel, ruhákkal, buszokkal látta el az erdélyi magyar iskolás gyerekeket, akiknek a tanulását Ceausescu egyre jobban akadályozta. Az elnök Woodrow Wyatt volt, az egyetlen ember, akiről tudom, hogy rendszeresen éjjel kettőkor beszélgetett telefonon Mrs. Thatcherrel! Ekkoriban hallott Norman arról, hogy Oxfordban van egy fiatal magyar diák, Orbán Viktor. Meghívta ebédre, és megkérdezte, milyen volt az élet az akkori magyar rendszerben.

Az 1990-es évek végén Norman Törökországba költözött, megszakadt a kapcsolatunk, míg egy barátomtól meg nem tudtam, hogy Isztambulban Norman a szomszédja volt. Ez kb. 2010 körül történt. Pár évvel később Norman úgy döntött, hogy eladja isztambuli lakását és Budapesten vásárol egyet. Akkor megkérdeztem, hajlandó lenne-e megírni Andrássy Gyula életrajzát, mivel Wertheimer masszív, 3 kötetes műve óta senki sem próbálkozott komolyan ezzel a témával. Norman azt válaszolta, hogy felkérést kapott: írja meg a 20. századi Magyarország történetét, és ezért más lehetőségeket javasolt. Körülbelül egy évvel később megkeresett.

-Mark, találtál már valakit, aki megírja az életrajzot?
-Nem.
-Nem bánnád, ha én mégis elvállalnám?
-Ne tréfálj, hiszen eredetileg én kértelek fel erre.
-Akkor jó.
-És miért gondoltad meg magad?
-Megpróbáltam megírni a 20. század magyar történetét, de annyira lehangoló, hogy szükségem van valami menekülő útra. Andrássy nagy megkönnyebbülést jelentene….

Végül Norman kompromisszumra jutott. Megírt egy könyvet a magyar történelemről, kezdve 1848-tól és végezve 1990-nel. Kiegyensúlyozott könyv lett, mivel magában foglalta a béke és felvirágzás aranykorát, az 1867-es kiegyezéstől az első világháborúig. Ezt a korszakot Andrássy-kornak is lehet nevezni. A könyv 2019 januárjában jelent meg Londonban, „Hungary. A Short History” címmel. (A könyv magyarul augusztusban fog megjelenni a Pallas Athene kiadó gondozásában, a fordító Bánki Vera). Ezzel párhuzamosan dolgozott az Andrássy életrajzon is, kutatásokat végzett (az Andrássy Gyula Alapítvány közreműködésével). Kb. 100 oldalnyi kézzel írott jegyzetet hagyott hátra és az első fejezet készült el, amikor 2019 júniusában álmában érte a halál. Az életrajz majd elkészül, de már nem tudjuk meg, mit gondolt Norman Andrássyról. Mindenképpen pozitívan állt hozzá. Norman szerette Budapestet, Pest és Buda 1873-as egyesítésének az eredményét, ami jórészt Andrássy tevékenységének a következménye volt. Ennek ellenére sajnos nem tudhatjuk meg, hogy Norman hogyan látta Andrássyt, az államférfiút. Az életrajz terve tovább él, de már egy másik történész kezeibe kerül.

Mark Odescalchi
2020. május

Megjegyzés

Norman Stone utolsó írását az Oldie Magazine közölte 2019. december 31-én. A cikket Budapestről írta, Annabel Barber közreműködésével. A szöveg ezen a linken olvasható.

2019. október 23-án Londonban megemlékeztek Norman Stone-ról. Csatoljuk az ott készült filmet, a nagyszerű beszédekkel. Alant olvasható a szónokok listája a megszólalás sorrendjében. (Érdemes meghallgatni a zenét is).

1 Philip Mansel
2 Daisy Goodwin
3 Michael Maclay
4 Michael Gove
5 Andrew Roberts
6 Jessica Douglas-Home
7 Robert Harris
8 Timothy Garton-Ash
9 Omer Koc
10 Marquess of Salisbury
11 Niall Ferguson
12 Rupert Stone

Az Andrássy család levéltárának feltárása és digitalizálása a Magyar Nemzeti Bank támogatásával

Az Andrássy Gyula Alapítvány 2018-ban engedélyt kapott a Szlovák Belügyminisztériumtól az Andrássy család levéltárának digitalizálására. A projekt második szakaszának megvalósításához 2019-ben sikeresen pályázott a Magyar Nemzeti Bank Ismeretterjesztési és Támogatási Bizottságához. A bizottság döntésének köszönhetően 2020-ban folytatja az Andrássy család levéltárának feldolgozását és digitalizálását.

A feldolgozásra kerülő hozzávetőleg egymillió oldalból álló gyűjtemény, amely főleg a krasznahorkai várból és a család betléri kastélyából kerültek be az 1290-es és 1946 közötti éveket fedik le.

A Szlovák Állami Levéltár lőcsei fiókja, ahol az Andrássy levéltárat őrzik

Bemutatkozás

Az Alapítvány célja, hogy gróf Andrássy Gyula művészi, politikai és történelmi hagyatékát népszerűsítse Magyarországon és Európában. Az alapító és a kuratóriumi tagok nevei a Szervezet oldalon találhatók.

Döntés az Andrássy Emlékmúzeum támogatásáról

2018 márciusában a kormány elhatározta, hogy kb. 1200 négyzetmétert megvásárol az Andrássy palotából, az I. kerületi önkormányzattól és Budapest városától (1087/2018 III 13 rendelet), az Andrássy Emlékmúzeum kizárólagos céljára, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum működtet majd, az Andrássy Gyula Alapítvánnyal együtt. Ezt a döntést megerősítette az 1081/2018 XII 21 sz. rendelet, amely megszabta a határidőket, amelyeken belül a terület hozzáférhető lesz. 2018. december 31-én megtörtént a tulajdonjog átadása. 2020 végére kiköltözik az épületből a Budavári Művelődési Ház, amely a terület egy részét elfoglalja. Nagyszerű új helye lesz a Krisztina tér 1. sz. alatti egykori Polgári Casino, amelyet a Művelődési Ház számára teljesen újjáépítenek.

A Bem rakpart az Andrássy-palotával, 1894.
Forrás: Fortepan/Kiss László, nr: 93368 (részlet)

Az állam által megvásárolt területből 390 négyzetméter az első emeleten van és a főlépcsőn érhető el. Ez a nagy szalonokat foglalja magába, ahol az állandó kiállítás lesz, amelyet a család következő tagjainak szentelnek: id. Andrássy Gyula; legidősebb fia, Andrássy Tivadar, az Iparművészeti Múzeum alapítója és Rippl Rónai József pártfogója; ifj. Andrássy Gyula, Tivadar öccse, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó külügyminisztere, neves műértő és műgyűjtő. Andrássy Tivadar 1897-ben megrendelt egy ebédlőt Rippl Rónaitól, amelynek a másolata szintén ki lesz állítva, valamint az Andrássy Tivadar feleségéről, Zichy Eleonóráról készült nevezetes falikárpit,  ”A vörös ruhás nő”.

A múzeumnak ez a része a teljes terület kb. 30%-át foglalja majd el. Ennek több mint kétszerese, 800 négyzetméter a teljes földszint. Itt lesznek a múzeum időszaki kiállításai, a kutatók és szakemberek irodái, akik az Andrássy Levéltár digitalizálásán dolgoznak, a múzeumi személyzet helyisége, 110 négyzetméteres kiállító terem, látogató központ, a szponzorok klubja és az AGyA irodája. Az Emlékmúzeum működési terve rendszeres időszaki kiállításokról szól, amelyek érdekelni fogják a mai látogatókat, különösen a digitális és virtuális technológiákat ismerő fiatalokat.  E berendezéseket főként külföldi jogi személyek szponzorálják.

Rippl-Rónai József – Lazarine Baudrion: Vörös ruhás nő, 1898
Forrás: Iparművészeti Múzeum

Odescalchi Mark beszéde Andrássy Gyula lovasszobrának avatásakor

Az újra felállított szobor

Tisztelt Házelnök úr, Főpolgármester úr, hölgyeim és uraim.

Az a megtiszteltetés ért, hogy Andrássy Gyula közvetlen leszármazottai nevében én mondhatok köszönetet a kormánynak, amely eredeti helyén állította fel az egykori szobor remek másolatát

Andrássy Gyula szobra eltűnt a második világháború után, amikor Rákosi elvtárs – más szobrokkal együtt – beolvasztatta, hogy elkészülhessen a nagy Sztálin elvtárs óriási bronz szobra.

Ugyancsak eltűntek Andrássy Gyula leszármazottai is.

Legfiatalabb lányunokája, a nagyanyám, Andrássy Klára grófnő, Odescalchi Károly herceg felesége 1941-ben elhagyta Budapestet. Korábban a nácik elől menekülő lengyel katonatiszteknek és civileknek segített. Az akkori brit nagykövet, Owen O’Malley figyelmeztette, hogy szerepel a Gestapo halál-listáján, és jobb lenne elhagynia Magyarországot. Andrássy Klára brit segítséggel elmenekült, és egészen Dubrovnikig jutott, ahol ’41 áprilisaban halálosan megsérült egy olasz bombatámadás során.

Fia, édesapám, Odescalchi Pál herceg budapesti diákként ’44-ben részt vett az ellenállásban. Utána a szovjetek Gödöllőn fogolytáborba zárták, ahol csaknem meghalt. Amikor ‘46-ban kiszabadult, elhagyta Budapestet és Angliába költözött.

Unokabátyámat, Andrássy Gyula dédunokáját, Pallavicini György őrgrófot ’44-ben a németek a dachaui koncentrációs tárborba zárták náciellenes tevékenységéért. Nem sokkal kiszabadulása után Budapesten ’45-ben elfogták a szovjetek, és nyoma veszett. ’48-ban halt meg a moszkvai Lubjanka börtönben.

Andrássy Gyula, a liberális politikus nem rokonszenvezett volna sem a jobb- sem a baloldali diktatúrákkal.

A kommunista diktatúraban Andrássy Gyula tevékenységét és örökségét hagyták a feledés homályába veszni. Sikeresen dolgozott Deák Ferenccel a kiegyezésen, és ő lett Magyarország miniszterelnöke. Nemzetközi tapasztalatai segítettek értékes szövetségek formálásában, amikor a Monarchia külügyminisztere lett. Tevékenysége csúcspontja az 1878-as berlini kongresszus volt, majd egy évvel később a kettős szövetség letrehozasa Németországgal.

Deák Ferenc úgy írta le Andrássyt, mint „az isteni kegyelemtől nekünk adott providenciális embert”.

A kiegyezést csaknem fél évszázadig tartó hatalmas felvirágzás követte. A birodalom minden sarkából Budapestre jöttek az emberek, a város gyorsan fejlődött. Pest ma látható képét akkor tervezték meg, Andrássy vezetése alatt.

Most Andrássy szobra visszakerült a helyére, hogy emlékeztessen az egyik legnagyobb magyar államférfi örökségére. Norman Stone professzor (aki itt van köztünk) dolgozik már Andrássy Gyula életrajzán, hiszen 1908 óta nem készült biografia a nagy államférfiról. A professzor számos díj nyertese, az oxfordi egyetem történelemtanára és Margaret Thatcher brit miniszterelnök tanácsadója volt. A könyv a kiegyezés 150-ik évfordulójára jelenik meg, többek között az Andrássy Gyula Alapítvány támogatásával.

A család büszkén tekint Andrássy Gyulának a Parlamenthez visszatért lovas szobrára és hálás a kormánynak, amely ezt létrehozta.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Visszakerül az Országház mellé id. Andrássy Gyula gróf lovasszobra

A Kossuth téren zajló felújítások részeként visszakerülnek eredeti helyükre azoknak az emlékműveknek és szobroknak a másolatai, melyek a II. világháborút megelőzően a téren foglaltak helyet. Így 2014-ben Gróf Andrássy Gyula lovasszobrának másolata is visszakerül eredeti helyére, az Országház déli oldalára.

Andrássy emlékét az Országgyűlés 1890. február 18-án bekövetkezett halála után rögtöntörvénybe foglalta. Az 1892-ben kiírt szoborpályázatot Zala György nyerte, az elkészült szobrot 1906. december 2-án avatták fel Ferenc József jelenlétében. Az alábbiakban az eredeti mű három fotója látható.

A bronzszobor 7 méter magas márványtalapzaton állt, melynek egyik oldalán bronz dombormű ábrázolta az 1867-es, Deák és Andrássy nevéhez fűződő kiegyezés betetőzéseként szolgáló koronázási ceremóniát. A talapzat másik oldalán az 1878-as, Andrássy kezdeményezésére létrejött berlini kongresszus bronz domborműve volt látható, ahol a nagyhatalmak Európa hatalmi egyensúlyáról egyezkedtek. Az eredeti domborművek másolatait már megrendelték. A talapzaton álló lovasszobor 6 méter magas volt és ritka értékkel bírt. A tér déli oldala fölé magaslott, és könnyen kivehető volt a Duna budai oldaláról is.

Az eredeti szobrot 1945-ben, bár a világháború alatt nagyobb sérülés nem érte, a tervezett Kossuth-hídra hivatkozva elbontották. A bronzanyagot minden bizonnyal a hatalmas Sztálin-szobor megépítéséhez használták fel. Utóbbit a Szovjetunió elleni, 1956-os forradalom során rombolták le.

Odescalchi Pál herceg – nekrológ az alapítóról

Odescalchi Pál herceg
(1923. szeptember 28 – 2014. április 17)

(Forrás: The Daily Telegraph, angol nyelvű napilap 2014. június 30. száma. Ford. Bánki Vera)

90 éves korában a franciaországi Arles-ban 2014. április 17-én meghalt Odescalchi Pál, aki az egyik utolsó kapocs volt a „régi Magyarország”-gal, azzal a Magyarországgal, amely társadalmilag és gazdaságilag egy maroknyi nagy család, többek között az Eszterházy, a Károlyi, az Andrássy, az Apponyi, a Pálffy, a Széchenyi és az Odescalchi család kezében volt. Ennek az arisztokráciának hatalmas földbirtokjain alapuló hatalma megtört, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia elveszítette az első világháborút. A háborút lezáró trianoni békeszerződés megfosztotta az országot területe kétharmadától, sok főnemesi birtok az utódállamokhoz – Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Ausztria – került. Az Odescalchi család csak későn csatlakozott a magyar arisztokráciához. Benedetto Odescalchit, a család egyik ősét 1676-ban pápává választották,  a XI. Ince nevet vette fel. Ő volt a lelke annak a Szent Ligának (Ausztria, Lengyelország és Velence), amely 1683-ban felmentette Bécset a török ostrom alól, és három évvel később, 1686-ban Budát is felszabadította a török uralom alól. A pápa tevékenysége elismeréséül I. Lipót, mint német-római császár, azzal tisztelte meg az Odescalchi családot, hogy a pápa fivérét, Livio Odescalchit a német-római birodalom hercege és a Szerémség hercege címmel tüntette ki. A címmel nagy birtokok is jártak az akkor Magyarországhoz tartozó Horvátország északi részében. Ennek a hercegnek a leszármazottja, az azonos nevű Livio Odescalchi herceg, Mária Terézia királynő és császárné udvari marsallja volt, aki a XVIII. század végén örökölte meg ezeket a birtokokat. Egy magyar örökösnőt vett feleségül, és megalapította az Odescalchi család magyar ágát, amely 1948-ig tiszteletreméltó helyet foglalt el a magyar társadalomban.

Talán ennél is fontosabb, hogy Odescalchi Pál az egyik utolsó kapocs volt a második világháború alatt kibontakozott kicsi, de hősies magyar ellenálló mozgalommal. Amikor a trianoni béke következtében a család elveszítette a birtokait, Pál apja, Odescalchi Károly (Carlo) az üzleti életben érvényesült. 1935-ben az egyik legnagyobb magyar iparvállalat, a Ganz vezetőségének lett a tagja. 1938-ban Magyarország – viszonzásul Hitler segítségéért, amelynek köszönhetően a Csehszlovákiához csatolt magyar területek nagy része visszatért Magyarországhoz – csatlakozott a Németország, Olaszország és Japán alkotta Háromhatalmi Egyezményhez, és elkötelezte magét a tengelyhatalmak mellett. Attól kezdve egy sor zsidótörvénnyel gyorsan nőtt a magyarországi zsidó népességre gyakorolt nyomás: korlátozták a zsidók polgári jogait és gazdasági tevékenységét.

A Ganz vezetősége Odescalchi Károly kivételével kizárólag zsidókból állt, és ezért nagyon sebezhető volt. Amikor 1941-ben Magyarország belépett a második világháborúba, és negyvenezer katonával támogatta a náci Németországot a Szovjetunió megszállásában, a Honvédelmi Minisztérium megbízottakat ültetett minden olyan vállalat vezetőségébe, amelynek köze volt a honvédelemhez, így a Ganzéba is. A feladatuk az volt, hogy kigyomlálják a ”megbízhatatlan elemeket”, akiket vagy a frontra küldtek vagy a frontvonalak mögé, de olyan helyekre, ahol igen csekélyek voltak a túlélési esélyeik. Amikor a Ganzhoz delegált megbízott egy olyan zsidó mérnök elbocsátását kérte, aki az első világháború kitüntetett veteránja volt, csak azért, mert németellenes megjegyzéseket tett, Odescalchi Károly tiltakozott és kijelentette, hogy ő maga sem barátja Németországnak. Emiatt letartóztatással fenyegették. Személyes kapcsolatai segítségével sikerült azonban elérnie Horthy kormányzót, aki elrendelte, hogy a minisztériumi megbízottat más vállalathoz helyezzék. Az 1944. március 19-én megvalósult német megszállás után Károly megtudta, hogy a neve a nácik fekete listája első helyén szerepel. Ettől kedve visszavonult, otthon dolgozott és a háború végéig gyakran cserélte lakhelyét.

Odescalchi Pál édesanyja, Odescalchi Klára (Kája) hercegné Andrássy Gyula gróf legfiatalabb unokája volt. Andrássy Gyula, a XIX. század egyik legnagyobb magyar politikusa, 1867 és 1871 között Magyarország miniszterelnöke, majd 1871 és 1879 között az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere volt. E minőségében ő hozta tető alá az Oroszország ellen irányuló kettős szövetséget Németországgal. Amikor Hitler 1939-ban lerohanta Lengyelországot, a lengyelek – köztük sok zsidó is – tömegesen menekültek a szomszédos Magyarországra. A magyar kormány menedéket adott nekik és átengedte Nyugat-Európába azokat a lengyel katonákat, akik tovább akartak harcolni Németország ellen. 1941-re csaknem ötvenezren tettek így. A magyarok jól gondoskodtak azokról a lengyelekről, akik itt maradtak, iskolákat nyitottak a gyermekek számára, és a náci tiltakozások ellenére a lengyel követség 1940 novemberéig működött. Odescalchi Klára a menekültekkel foglalkozó magyar-lengyel bizottság alelnökeként jelentős részt vállalt ebben a munkában, Fő utcai otthonában székelt a bizottság irodája. Kapcsolatot tartott fenn a brit nagykövetséggel is, és értékes politikai információkkal látta el Owen O’Malley nagykövetet. Amikor 1941-ben Magyarország hadba lépett, megszakadtak a brit-magyar diplomáciai kapcsolatok és megerősödött Budapesten a náci befolyás. O’Malley figyelmeztette a hercegnét, hogy a letartóztatás veszélye fenyegeti. Odescalchi Klárát a brit tengerészeti attasé Dubrovnikba vitte egy olyan kiutazási engedéllyel, amelyet személyesen Horthy írt alá. A tervek szerint a királyi haditengerészet onnan tengeralattjáróval Görögországba, majd Kairóba szállította volna őt. Klára hercegné tragikus módon életét veszítette a dubroviniki kikötő olasz bombázása során. Ez volt a háború egyetlen ilyen jellegű bombázása.

Odescalchi Pál tehát híresen hazafias és szilárdan náciellenes családból származott. Szülei már a háború kitörése előtt elváltak. Pál édesanyja halálakor tizenhét esztendős volt, a budapesti Ferenc József katolikus gimnáziumba járt. Utána a József nádor műegyetemre iratkozott be, mérnöki tanulmányokba kezdett. Miután a németek 1944. március 19-én megszállták Magyarországot, Pál egyre inkább úgy érezte, nem elégíti ki a diákélet. Türelmetlen volt, cselekedni szeretett volna hazája veszedelmes helyzetében. Rokon lelkeket keresve kapcsolatba lépett a magyar hadsereg két fiatal tisztjével, Thassy Jenővel és Görgey Guidóval, akiknek sikerült elkerülni a frontszolgálatot, és akik részt vettek a náci megszállással szemben kibontakozó ellenállás néhány akciójában. Emlékirataikból kiderül, hogy tevékenységüket eleinte az ifjonti kalandvágy ihlette, de kétségtelenül hasznos szerepet játszottak, amikor feladatokat hajtottak végre az ellenállás komolyabb szereplői megbízásából. Odescalchi Pál mély benyomást gyakorolt rájuk, mert elkötelezett volt (ahogyan ő mondta) „amellett, hogy tenni kell valamit, leállítani a dolgokat, nehogy az ország maradjon Hitler utolsó csatlósa”. Thassy úgy emlékezett rá, mint „legfiatalabb és leglelkesebb társunk”-ra.

A magyarországi antifasiszta ellenállási mozgalom túl kicsi, túl megosztott és politikai vetélkedések által szétszabdalt volt ahhoz, hogy árthatott volna a náci vagy a nyilaskeresztes hatalomnak. A mozgalom két legfontosabb vezetője, a radikális demokrata Bajcsy-Zsilinszky Endre és a kommunista Rajk László megkísérelt létrehozni egy közös Felszabadítási Bizottságot, amely ösztönözte volna a nyilas rezsimmel szemben a fegyveres ellenállást, de a tervet a bizottság megalakulásakor azonnal elárulták, és tagjait – Rajk kivételével – elfogták vagy felakasztották. Odescalchi Pál, azon túl, hogy valóban hasznos munkát végzett mint futár az ellenálló csoportok között, és megszervezte  a zsidók és más potenciális áldozatok költöztetését az egyik védett házból a másikba, benne volt több rosszul eltervezett, kudarcra ítélt vállalkozásban is. Ezek között meg kell említeni a tervet, amely szerint ki kellett volna szabadítani a kórházból és fel kellett volna fegyverezni 42 amerikai hadifoglyot – az amerikai légierő tagjait, akiknek a gépét bombatámadások során lelőtték -, és belőlük létrehozni egy személyes testőrséget Horthy kormányzó számára. A hadfoglyokat azonban elszállították Németországba, még mielőtt az ellenállók felvehették volna velük a kapcsolatot. Amikor 1944 novemberében a Felszabadítási Bizottság Kiss János altábornagy irányította katonai vezetőségét az Andrássy út egyik épületében egy titkosnak gondolt találkozón letartóztatták, Odescalchi Pál azért mozgósította az ellenállói köröket, hogy szabadítsák ki őket a Margit körúti katonai fegyházból, ahol a kivégzésükre vártak. Ez Don Quijote-i terv volt, amiből nem is lett semmi. Amikor a Vörös Hadsereg már csaknem teljesen körülzárta Budapestet és megindult a város hosszú ostroma, Pál azt javasolta néhány társának, hogy akadályozzák meg a visszavonuló nácik szabotázs akcióit a Pestet és Budát összekötő hidak ellen.

 Egy egészségügyi dolgozó papírjaival felszerelve megpróbált átjutni az Erzsébet-hídon, valószínűleg azzal a céllal, hogy hatástalanítsa a robbanóanyagot, amely nem sokkal később elpusztította a hidat, de a hidat szigorúan őrizték. Pál szerepelt egy olyan ellenállási akcióban is, amelyet siker koronázott.  A Kiss János altábornagy vezette ellenállási csoport felszámolása után bajtársaival, Thassyval és Görgeyvel közeledtek a rivális ellenálló csoporthoz, amely Sólyom László vezérkari százados körül alakult ki. Így akaratlanul is egy kommunistákból és kommunista szimpatizánsokból álló csoporthoz csatlakoztak, amely azonban a mozgalom egyik leghatékonyabb és legfegyelmezettebb egysége volt. Sólyomtól robbanóanyagot kaptak, amelyet szerszámos ládába rejtettek. Munkásruhát öltve Pál és társai megsemmisítettek vagy használhatatlanná tettek a Gellérthegyen négy német katonai teherautót.

Amikor 1944 decemberében megkezdődött Budapest ostroma és bombázása, Odescalchi Pál Thassyval és Görgeyvel csatlakozott a főváros előkelő társasága több tagjához, és a Vörösmarty téren, a Wagons Lits iroda épülete pincéjében talált menedéket.  Ott töltötték az ostromot, feszültek voltak a kényszerű tétlenségtől. 1945  január közepén szovjet katonák rontottak be a pincébe, és az ott tartózkodókat kiparancsolták a térre romeltakarításra, miközben ők, a „felszabadítók”, kifosztották az épületet. Pál és társai üzenetet kaptak, hogy január 19-én délelőtt találkozhatnak Sólyom Lászlóval a Nemzeti Múzeumnál. Onnan Sólyom elkísérte őket a Tisza Kálmán térre (ma: II. János Pál pápa tér), a nácibarát Volksbund egykori székházába, amelyet akkor már elfoglalt a Magyar Kommunista Párt budapesti bizottsága. Ott bemutatták őket Kádár Jánosnak, aki egy évtizeddel később, az 1956-os forradalom után, a kommunista Magyarország és a kommunista párt vezetője lett. Kádár felkínálta a fiataloknak azt a kiváltságot, hogy legyenek az MKP tagjai. Megtiszteltetésként alacsony sorszámú tagkönyvet kaptak volna, elismerve ellenállói tevékenységüket. Odescalchi Pál azonnal visszautasította az ajánlatot, Thassy és Görgey habozott. Sólyom akkor azt javasolta, hogy dolgozzanak az ő irányítása alatt újjászervezett rendőrség számára. Ahogyan Thassy később visszaemlékezett: Pál ezt az ajánlatot is „udvariasan, de határozottan” elutasította, a társai elfogadták. Amikor azonban kiléptek az épületből, mindhármukat letartóztatták a szovjet katonák, és egy közeli pincébe zárták őket. Thassynak és Görgeynek idővel sikerült megszökni a pincéből, Pált a sorsára hagyták. Odescalchi Pált mint „osztályellenséget” a gödöllői szovjet koncentrációs táborba vitték. A táborban tífuszjárvány pusztított, a rabok zöme meg is halt. Pál is megbetegedett, de életben maradt. 1946-ban engedték szabadon, olyan fizikai állapotban, hogy az édesapja nem ismerte fel.

1947-ben Odescalchi Pálnak sikerült kiutazási engedélyt szereznie, kivándorolt Angliába, ahol a liverpooli egyetemen folytatta mérnöki tanulmányait. Feleségül vette Tamássy Zsuzsannát, aki utána utazott Budapestről. Pál Liverpoolból a bristoli egyetemre ment át, ahol pszichológiát és filozófiát tanult. Diplomája után az ipari pszichológia terén kezdett dolgozni az IBM-nél. E cég megbízásából Hollandiában irányított egy továbbképző központot, majd Cheltenhamban konzulensként működött. Időközben elvált és feleségül vette Antonina Horne-t. Nyugalomba vonulása után Pál számos jótékonysági akciót támogatott, amelyek kedvezményezettje Magyarország vagy Erdély volt. Ezt a munkát nem adta fel a második válása után sem. 1995-ben Dél-Franciaországba, Arles-ba költözött, ahol társával, Anne-Charlotte DuChastellel élt. Rendszeresen hazalátogatott Budapestre és Tiszadobra, ahol az Andrássy családnak volt egykor birtoka. Mint a Transylvania Direct jótékonysági szervezet alelnöke abban nyújtott segítséget, hogy az erdélyi magyar gyermekek utazási segítséget kapjanak és eljuthassanak a magyar nyelvű iskolákba. 2005-ben létrehozta az Andrássy Gyula Alapítványt, dédapja szellemi örökségének az ápolására.

Odescalchi Pálnak első házasságából egy fia született, Mark, a másodikból egy leánya, Christina.

Pálra úgy fognak emlékezni az ismerősei, mint akinek szelíd modora, rendkívüli udvariassága mögött egy céljaihoz következetesen ragaszkodó, elveihez hű ember rejlett. Ezek a tulajdonságai 1944-45 hónapjaiban voltak különösen nyilvánvalóak, amikor az életét is kockáztatta hazája becsületéért és jövőjéért.

Gróf Andrássy Gyula mellszobrának ünnepélyes felavatása Gödöllőn

2011-ben az Alapítvány megállapodott a Gödöllői Királyi Kastéllyal, hogy hosszú távú letétként rendelkezésére bocsátja Gróf Andrássy Gyula márvány mellszobrát, Siklódy Lőrinc erdélyi szobrászművész alkotását, ami ünnepélyes keretek között emlékezik meg Andrássy és a Királyi Kastély közötti kapcsolatról. Andrássy miniszterelnökként 1867-ben szerezte meg a kastélyt az államtól az új királyi párnak szánt koronázási ajándékként. A szobor Deák Ferenc portréja mellett a Koronázási teremben lesz kiállítva a nagyközönség számára. Így az 1867-es, Ausztriával kötött Kiegyezés két megtervezője egymás mellett kerül bemutatásra.

A műalkotás átadására ünnepélyes szoboravatás keretében került sor 2011. június 23-án a kastély Koronázási termében. Az esemény házigazdai szerepét a magyar külügyminiszter vállalta el, ami egybeesett a magyar EU-elnökséggel, és így külföldi képviselők is nagy számban voltak jelen.

Martonyi János külügyminiszter, Mark Odescalchi alapítványi elnök, és Gönczi Tibor kastélyigazgató köszöntötték a vendégeket, majd Martonyi és Odescalchi urak felavatták a szobrot.

Martonyi külügyminiszter elmondta, megtiszteltetés számára, hogy e rendkívül jeles elődjét, az Osztrák-Magyar Monarchia első magyar külügyminiszterét ünnepelheti.

Rokonszenves beszédében párhuzamot vont aközött, hogy Andrássy hogyan tartotta fenn a stabilitást a Monarchia idején, és ma milyen hasonló kérdéseket kell mérlegelni a térségben. Az eseményről készített fotók alább láthatók:

Siklody Lőrinc Andrássy Gyula mellszoborának leleplezése

Az Alapítvány 2010-ben adományként megkapta Andrássy Gyula márvány mellszobrát, melyet az erdélyi szobrász Siklody Lőrinc (1876-1945) megrendelésre készített 1899 körül.

Siklódy Lőrinc:
id. Andrássy Gyula mellszobra

Viszonzásképp, az Alapítvány a szobrot – hosszú távú letétként – a Gödöllői Királyi Kastély rendelkezésére bocsátja.

Június 23-án, a magyar EU-elnökség ideje alatt, leleplezési ünnepségre kerül sor Gödöllőn, ahol Martonyi János külügyminiszter rövid beszédet tart.