Szapáry György volt nagykövet, az Andrássy Gyula Alapítvány kuratóriumának tagja felkérést kapott Andrássy Gyula születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett tőketerebesi ünnepség magyar delegációjának elnöki tisztére. A delegáció tagja volt Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Szapáry György nagykövet és Mark Odescalchi, az Andrássy Gyula Alapítvány elnöke. A szlovák delegáció tagja volt a Kassai önkormányzati tartomány elnöke, Ratislav Trnka és Tőketerebes polgármestere, Marek Cizmar. A római katolikus szentmisét abban a templomban celebrálták, ahol Andrássy édesanyja, Szapáry Etelka grófné is nyugszik. A szentmise után Potápi államtitkár és Szapáry nagykövet mondott beszédet az Andrássy mauzóleum előtt. Az ünnepi fogadás után sor került az Andrássy 200 kiállítás megnyitójára a kastélyban, amelyen a múzeum igazgatója, Kereštanová Beáta és Mark Odescalchi mondott beszédet. Az alábbiakban Szapáry nagykövet és Mark Odescalchi beszéde olvasható.
Andrássy Gyula 200
Tőketerebes, 2023, március 8.
Szapáry György köszöntője
Tisztelt Elnök úr, Tisztelt Államtitkár úr, Tisztelt Polgármester úr, Tisztel Excellenciás urak, Tisztelt Igazgató Asszony, Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!
A mai napon Gróf Andrássy Gyula születésének 200. évfordulóját ünnepeljük itt Tőketerebesen, ebben a pazar kastély-múzeumban és a körülötte elterülő gyönyörű fákkal gazdagított parkban, ahol Andrássy Gyula élt és ahol a hamvai nyugsznak a Mauzóleumban. Hálás köszönetemet fejezem ki az ünnepség megszervezéséért Kosice (Kassa) régió önkormányzatának, Trebisov városának és múzeumának, úgy, mint magyar állampolgár, de úgy is, mint családi leszármazott. Nincs is ennél megfelelőbb bizonyíték arra, hogy milyen erős emberi és baráti szálak kötik össze két országunkat, Szlovákiát és Magyarországot.
Gróf Andrássy Gyula 1823-ban született Andrássy Károly gróf és Szapáry Etelka grófnő gyermekeként. Részt vett az 1848-ben kezdődött Habsburg-ház elleni szabadságharcban. Ugyanebben az évben Zemplén megye főispánja lett és igyekezett külföldi segítséget szerezni a szabadságharc támogatásához. 26 évesen Kossuth Lajos követe volt Konstantinápolyban, ahol tovább próbálkozott külföldi támogatást szerezni a szabadságharchoz. Ezen erőfeszítéseiért távollétében halálra ítélték. Párizsi emigrációjából végül csak 1857-ben térhetett haza.
Az 1860-as évek elején a lehetőségekkel számolva Deák Ferenc mellett a Habsburg-házzal köthető kiegyezés legtekintélyesebb híve lett, majd 1867-ben ő lett a magyar felelős miniszterelnök. 1871-ben az őt egykor halálra ítélő Ferenc József császár és király felkérésére az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere lett.
Andrássy Gyula jelentős mértékben járult hozzá, a magyar gazdaság repülőrajtjához, és ez nagy fejlődést hozott mai Szlovákia bányászata és ipara számára is. Tudta, hogy minden ország ereje, sikere a belső békén és a gazdaság fejlődésén múlik. Az adott európai erőviszonyok és szándékok pontos felismerésével tudott együttműködni az európai hatalmakkal a béke megőrzése érdekében.
Andrássy Gyula igazi államférfi volt.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!
Odescalchi Márk beszéde a tőketerebesi múzeum kiállítás megnyitóján, Andrássy Gyula születésének 200. évfordulóján, 2023. március 8-án.
Excellenciás urak, hölgyeim és uraim!
Gróf Andrássy Gyula egyenes ági leszármazottjai és az Andrássy Gyula Alapítvány nevében szeretném megköszönni a megtisztelő felkérést, hogy szólaljak fel ezen a különleges kiállításon, amelyet a gróf születése 200. évfordulója alkalmából rendeznek.
Köztudott, hogy Andrássy Gyula gróf nagyon kedvelte a tőketerebesi kastélyt, amely eredetileg édesanyja, Szapáry Etelka hozománya volt. A gróf itt töltötte gyermekkorát s bár kötelességei később sokfelé szólították, ez volt a legkedvesebb otthona. A szabadságharc leverése után 8 évre száműzték, és csak 1857-ben kapott amnesztiát. Párizsban feleségül vette Kendeffy Katinka erdélyi grófnőt, ott született elsőszülött fiúk, Tivadar, az én dédapám 1857-ben. Az év szeptemberben tértek haza, amikor anya és gyermeke már képes volt az utazásra. Hazatérésük után Andrássy Gyula sok idő töltött a politikai életben Pest-Budán és Bécsben, de Tőketerebes mindig is közel állt a szívéhez. Itt tartotta arab lovait, lovasiskolát és modern istállókat építtetett és egy angol stílusú parkok létesített. Az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztereként levelezésén keresztül egész Európa megismerte Tőketerebes nevét, ahonnan gyakran címezte a leveleit. Felesége és kis gyermekei is gyakran visszatértek ide. 1858-ban itt született a házaspár leánya, Ilona, és 1860-ban a kisebbik fiúk, Gyula.
Andássyval kapcsolatban meglehetősen kevés történelmi forrás maradt fenn. Szerencsénk van, hogy megmaradtak egy angol nő, Mary Elizabeth Stevens levelei, aki több éven át élt a családdal. Először az idős grófné, Szapáry Etelka társalkodónője volt, később Andrássy Ilona nevelőnője lett. 1869-ig élt a családdal, és csaknem naponta írt levelet haza, Angliába, az anyjának és a nővérének. Az 1999-ben kiadott levelei első kézből mutatják be a család életét, és felbecsülhetetlen forrást jelentenek arra vonatkozóan, milyen volt a tőketerebesi kastély a történelmi zűrzavarok előtt. Engedjék meg, hogy felolvassak Ms. Stevens 1864. augusztus 21-iki leveléből.
„Mialatt ott tartózkodtunk, egy napra odalátogatott Gyula gróf, akit azonnal megkedveltem. Nagyon tetszik nekem, én csak őt kedvelem a három testvér közül, a másik kettő sem a külsejében, sem a modorában nem olyan úrias és disztingvált, mint ő. Magas, csinos férfi, úgy beszél angolul, mint egy igazi angol, és gyönyörűen tud franciául. Velem a legkedvesebben bánt, igazi úriember módjára, mind Szőlőskén, mind később, amikor a vendége voltam, mert innen átmentünk néhány napra Terebesre, ahol a gróf tartózkodott egész családjával.
Terebes csak három órára van Szőlőskétől. Gyönyörű szép, igazi kastély, nagyon, nagyon csinos, a legkifinomultabb ízléssel van berendezve, és el van látva minden kényelemmel. Nagy kiterjedésű a kert és a park, és minden gyönyörű. A házhoz pompás gesztenyefasor vezet…
Az ebédnél mindent ezüstön szolgáltak fel. A salle á manger masszív bútorokkal van berendezve, van ott két régi pohárszék, szépen faragott fekete fából, a székek ugyanabból a fából vannak sötétzöld bársonnyal bevonva, és mindezt élénkíti a sok szép ezüst kosár, gyümölcstartó állvány, váza és egyéb, amelyek a faragott tálalókon állnak…. Ebből a teremből nyílik a képtár, szintén gyönyörű terem. A másik oldalon három kisebb-nagyobb szalon sorakozik, majd Katinka grófné és a gyerekek szobái következnek, és sok más terem, biliárdszoba, az urak szobái,a szobalányok szobái, stb.
A földszinten találhatók a gróf szobái. A könyvtár és egy csomó másik szoba…”
Apja 1890-es halála után, Tivadar örökölte a kastélyt. Apjához hasonlóan ő is művészetpártoló volt. Olyan művészeket hívott meg nyaranta, mint a festő Rippl-Rónai József, aki több festményén is megörökítette a kastélyt. Tivadar fiatalon meghalt 1905-ben, és a kastély az öccsére szállt, aki a családi hagyományoknak megfelelően támogatta a művészeteket. Neves műértő volt, jelentős festmény-, szobor-, és szőnyeggyűjteménnyel.
Köszöntőmet azzal szeretném zárni, hogy a kapcsolatok mindig fontosak: a családban jóval Andrássy Gyula halála után is folytatódott a közszolgálat hagyománya. Szapáry Etelka egyik leszármazottja, Szapáry György itt van közöttünk. Ő 2005 óta az Andrássy Gyula Alapítvány tagja. Egyik rokona, Szapáry Erzsébet jó barátja volt nagyanyámnak, Odescalchiné Andrássy Klárának, (ő volt Andrássy Gyula legkisebb unokája). A két hölgy 1939-től a menekültekkel foglalkozó magyar-lengyel bizottság alelnöke volt. A bizottság a Lengyelországból a német megszállók elől menekülő lengyeleknek nyújtandó segítségadást koordinálta. Szapáry Erzsébet poszthumusz elnyerte a lengyel elnöktől az Erény és Testvériség érmet. Nagyanyám pedig Owen O’Malley brit nagykövetnek segített 50.000 lengyel katona evakuálásában Magyarországról Jugoszlávia felé, hogy csatlakozhassanak a szövetségesek hadi erőfeszítéseihez. Ismételten szeretnék köszönetet mondani a mai meghívásért. Sok sikert kívánok a kiállításnak és a múzeumnak, és reménykedve várom a jövendő együttműködést. A család és az alapítvány nevében mondhatom: büszkeséggel tölt el, hogy kiváló ősünk emlékét itt megünnepelhetjük.
